2.1.5. kötet Hogyan alakulhatott ki a 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökös? Hogyan a Naprendszer?


Hogyan alakulhatott ki a 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökös?

Hogyan a Naprendszer?

Szerző: Forrai György

Budapest 2015.08

A honlapon közzétett közlemény Szerző szellemi tulajdona.

Publikálásáig csak olvasásra, és hivatkozásra szolgál, hasznosítása hozzájárulásával lehetséges.

 (Szerző kéri a tisztelt Olvasót, hogy amennyiben módjában áll, kapcsolat felvétel útján szíveskedjen elősegíteni a

közleményben szereplő jelenségről animáció készítését, vagy csillagászati folyóiratban történő publikációját.)

 

A címszó a Csillagászat Hírportál „Így alakulhatott ki a Rosetta „gumikacsa” üstököse” ([1] , 2015.június.26) közleményéhez kapcsolódik.

 

 

1. ábra A 67P/ üstökös közelítése során 2014 augusztus 1;2;3-án 1026, 500,300 km távolságról készült felvételek. Forrás: ESA/Rosetta/NAVCAM Collage/Processing: Ken Kremer/Marco Di Lorenzo

A fotók magyarázatul szolgálhatnak annak címben szereplő, és máshol is olvasható változatos elnevezéseire („löszbaba”, „hócipő” „súlyzó” stb.). Elemzése azonban messze vezethet a Naprendszer keletkezésének elmélete vonatkozásában.

 

1.  Előzmények

A 67P/Csurjumov- Geraszimenko üstökös (67P) 1967-ben történt felfedezése Szvetlana Ivanovna Geraszimenko és Klim Ivanovics Csurjumov nevéhez fűződik.

Indulását a Kuiper övből származtatják (pályahajlásszöge 7,04o), jelenleg azonban már a belső naprendszerben kering, viszonylag rövid, 6,5 év periódusidővel.

Hosszú útja során háromszor végzett földközeli hintamanővert. (Az akkor észlelt, feltételezetten árapály okozta sebesség anomáliákról az [5] publikácó szól).

Elhaladt a Mars, és két kisbolygó (2864 Steins, és a 21 Lutetia) mellett is.

2008-ban aktiválták a szondát, és módosították a pályáját.

2014-ben közelítette meg az üstököst, aminek feltérképezése után a Philae leszállóegység a Földtől 500 millió kilométerre, 2014.11.12-én [2] landolt a

felszínén.

Sikeres útja során (melynek előkészítésében magyar kutató helyek is – a KFKI, SGF, BME is részt vettek), nagy felbontású felvételek készültek, melyek azonban újabb kérdéseket vetettek fel a két amorf „tömbből” álló- rövid „nyakkal” összekötött üstökös keletkezése vonatkozásában. .

 

2. ábra A 67P/ üstökös tagolása és felszíne

(forrás: ESA/Rosetta/MPS for OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA).

 - „kisebb” tömb: 2,6 x 2,3 x 1,8 km,

- „nagyobb” tömb”: 4,1x 3,3x 1,8 km.

- „nyaki rész”:  1,0 x 1,2 x 0,9 km (fotókból becsülve)

Egyéb adatai ([2]-ből)

- Tömege (összes): 1 E+13 kg,

- Térfogata (összes): 21,4 km3

- Sűrűsége: 470 kg/m3

- Forgási periódusidő: 12,6 h

- Belső hőmérséklet (néhány cm a porréteg alatt): -150 oC

Körvonaluk alapján becsülve, és azonos sűrűségüket feltételezve részeik térfogat és tömegaránya:

- kisebb tömb: 30%,

- nagyobb tömb: 67%

- nyaki rész: 3%

Felszíne erősen tagolt, 10-20 cm porral takart, a nyaki részen repedés látható. Megemlíthető, hogy a porréteg különösen ott vastag.- ahol pedig a tömbök tömegvonzása szinte kiegyenlítődik, az árapály potenciál viszont a legnagyobb.

Tömeg spektrométerrel víz, széndioxid, metán, nitrogén, kén jelenlétét mutatták ki, felületéről nagy mennyiségű vízpára távozik.

Viszonylag kevés kráter borítja felületét, amin „szinte egész lapos és sima medencék és táblahegyek, fennsíkok, meredek falak, sáncok, lejtők, rézsűk, suvadások, valamint a néhány méteres tömbök, sziklák (inkább poros-jeges kiemelkedések), kisebb tanúhegyek" is láthatók. „A felszínen vannak valódi becsapódási kráterek is, de a legtöbb mélyedés, amely kráterekre emlékeztet, valószínűleg egy aktív terület, gáz és por kiáramlásának forrása, illetve ezek után maradt beomlott üreg.” [3].

A kiemelt észrevétel különösen fontos a továbbiakban vizsgált keletkezési mechanizmus szempontjából- hogy az gázokkal telített olvadékból, és nem valamely már régen kihűlt akréciós korongban képződhetett. Ami magyarázatot adhat kis sűrűségére, sőt- a benne esetlegesen lévő üregek eredetére is.

Az üstökös anyagának kis sűrűsége (ró)=470 kg/m3) ugyanis arra utal, hogy tömegének nagyobb része nem vízjég, hanem nagy porozitású kőzet- a Mars holdjaihoz hasonlóan (Phobosz; Deimosz), bár azok sűrűsége (1,9; 1,7 g/cm3) többször nagyobb. A Phobosz nagy porozitása (30+/-5%) így is találgatásokra ad okot: hogy az üreges, sőt- hogy nem is természetes alkotás ???

Léteznek azonban olyan, például a szigetelőanyag gyártás technikában ismert, és alkalmazott, magas hőmérsékletről induló, gyors lehűléssel járó hőtechnikai, és vegyi folyamatok, melyek eredményeképpen hasonlóan nagy porozitású, és kis sűrűségű szilárd testek jönnek létre.

Szerző szándéka annak bemutatása, hogy ilyen folyamatoknak az Univerzum, a Naprendszer testeinek formálásában is van szerepük.

A különös alakzat vonatkozásában egyébként többféle keletkezési elméletről történt említés [3]:

1. Égitestek lágy (<3 m/s) ütközési sebességű összetapadása.

2. Hiányzó részeik ütközés következtében történt leszakadása

3. Nagybolygók közelítésének árapály hatása

4. Az üstökös mag napközeli erős aktivitása, anyagkitörések

5. A mag keletkezése, illetve belső fejlődése, amit a hivatkozott publikáció leginkább valószínűsít.

A jelen közleményben is az utóbbi gondolat kerül részletesebben kifejtésre, azonban olyan elméleti háttérrel, ami nem sorolható a Naprendszer testeinek jelenleg elfogadott, a Nap akréciós korongjában történő csomósodása, illetve azt követő ütközési keletkezési elméletekbe!

A folyamatban lévő kutatás szerint a Naprendszer szilárd testei (bolygók, üstökösök, meteorok stb.) csakis valamely, a Nap fúziójának kezdeti, instacioner szakaszában abból kiszakadó, és tőle gyorsan távolodó „elsődleges gázbolygó” útja során, annak gyorsan hűlő légkörében kondenzálódhattak ki!

(Elnevezése: A Naprendszer égitestei kondenzációs keletkezési elmélete)

Az elméletből következik, hogy az Oorth felhői, és a Kuiper övi szilárd objektumok kondenzálódásához még legalább két, jelenleg ismeretlen, távoli óriás gázbolygó létezését is feltételezni kell, melyek ideiglenes elnevezése:

- Anonymus 1 gázbolygó (esetleg barna törpe csillag [4]), ami legelsőként, nagy hajlásszögű pályán indult, máig a Naprendszert is elhagyva, és amihez az Oorth felhő képződményei (beleértve a Plútó rendszert is) kapcsolhatók,.

- Anonymus 2 gázbolygó (vagy szintén törpe csillag), melyből a Kuiper ővi testek kondenzálódhattak, ami vagy szintén kilépett a Naprendszerből, vagy pedig az ekliptikához közeli hajlásszögű pályán kering, azonban igen nagy periódusidővel (vélt X bolygó?).

Munkahipotézisként a tárgyi 67P üstökös kondenzálódása is annak légkörében feltételezett.

A már ismert gázbolygók (Neptunusz, Uránusz, Szaturnusz Jupiter) lehettek a belső Naprendszer bolygóinak, holdjainak „szülői”- azonos időbeni sorrendjük szintén lehetséges. (Mars, Föld, Vénusz, Jupiter).

A pályáról, ahol kezdetben keringésre álltak, a Nappal, mint központi testtel kialakult árapályuk távolította (és távolítja jelenleg is) őket. Azonban ezt a lehetőséget az elméleti fizikai és csillagászati jelenleg általánosan nem, csak esetileg (pl. a Hold távolodása) vonatkozásában vizsgálja.

A kidolgozott árapály- energetikai elmélet és számítási program szerint a Föld 4,5 Mrd éve 125…135 MKm kezdőpályáról indult, és jelenleg is évente ~1 m/s sebességgel távolodik. Miközben a többi bolygó távolodási sebessége távolságukkal közelítőleg arányosan nagyobb (pl. a Plutóé ~60…70 nap/év), lényegében a Hubble törvényhez igazodóan, ami az elmélet szerint szintén árapály jelenség [7].

A továbbiakban a felsorolt keletkezési lehetőségek értékelése történik.

 

2.  Ad. 1 változat: Két égitest „lágy ütközési sebességű” összetapadása.

A lágy ütközési sebességű összetapadás elmélete könnyen érthetőnek, és elfogadhatónak tűnhet, amihez nagyszámú magyarázó rajz, animáció is készült.

Elemezve azonban számos kérdés is felmerül:

a./. Az összetapadás folyamatát szemléltető animáción nem látható olyan karakteres nyaki összekötés, ahogyan az a fotókon szerepel.

A képeken látható alakzat ugyanis valójában nem összetapadást, hanem szétnyúlást, szakadást mutat! Ami egyébként nem csupán a 67P-n, hanem a más üstökösökön is észlelhető (Borelly, Halley, Hartley …)

b./ Az eddigi információk szerint nincs lényeges különbség a tömbök anyaga között, az pedig nem valószínű, hogy egymáshoz közel, külön csomósodtak. Mindez arra utal, hogy előbb, mint találkoztak, ugyanazon égitest részei voltak.

c/. A tömbök és a nyaki rész között nem csupán gyenge gravitációs, hanem erős kölcsönkapcsolatok, kötések is vannak. Szilárd felszínébe a próbafúrás alig tudott behatolni. Ami nem meglepő, hiszen hogyha nem így lenne, az üstökös már régen szétszakadt volna a tömbök közötti tömegvonzást (~1E-18 m/s2) nagyságrendileg meghaladó, tengelykörüli forgása okozta centrifugális gyorsulás (~1E-5 m/s2), illetve a szinkronpályáik közelsége okozta távolító hatásuk miatt.

Nem képzelhető olyan folyamat, ami lágy ütközésük esetén a tömbök felszínének ilyen jellegű, erős kötését, fagyott tömegükből a nyak kihúzását okozhatta.

A lágy ütközéshez szükséges lassú közelítésük, és maradó kapcsolódásuk az elmondottak alapján nem lehetséges.

 

3.  Ad. 2-6 Egyéb lehetőségek

A feltételezett többi lehetőség valószínűsége szintén csekélynek gondolható.

Ad. 2. Nem valószínűsíthető olyan ütközés, aminek következményeképpen az üstökös alakja így sérülhetett.

Ad. 3 Az üstökös tömbjeit súlyerőjüket is több nagyságrenddel meghaladó kötési erő tartja össze, amit sem saját centrifugális, sem pedig valamely nagytömegű gázbolygó árapály ereje (Roche határ) nem lenne képes szétszakítani.

Ad. 4…5. Az üstökös mag napközeli aktivitása többszöri perihelium közelítés után sem okozta szakadását. Gyors forgása (12,6 h) miatt felszíni hőmérséklet ingadozása korlátozott, tömegének porozitása pedig hőszigetelésként hat. Aktivizálódása csak a felszíni vízjég, és más, illékony vegyületeket tartalmazó részeit érintheti, melyek tömege azonban már megfogyott- az üstökös nem húz hosszú csóvát. Árnyékos, konkáv felületeinek aktivitása pedig azok mélyülésével fokozatosan csökkent, helyenként meg is szűnt. (Amit sajnálatos módon éppen a Philae leszálló egység kényszerű "pihenése" bizonyít.)

Ad 6. Az üstökös mag fejlődése, keletkezésének körülményei valóban magyarázhatják különleges formáját- amit a [3], és a jelen közlemény is valószínűsít. Csakhogy annak feltételezett folyamata nem illeszthető a Naprendszer kialakulásának jelenleg elfogadott, a bolygóknak a Nap protoplanetáris korongjában történő csomósodása elméletébe, s így indoklásra szorul.

 

4.  A Naprendszer szilárd testeinek kondenzálódása a Napból kiszakadó óriás gázbolygók útja során.

A fejezetben a Naprendszer kialakulásának jelenlegi elfogadott, és a vizsgált új elméleteinek összefoglaló ismertetése, és értékelése történik.

 

4.1  A Nap akréciós korongjában történő csomósodás elmélete, és értékelése

A Naprendszer gáz és szilárd testeinek jelenleg elfogadott, a Nap akréciós (protoplanetáris) korongjában történő csomósodási elméletével valójában még a szilárd bolygók keletkezése, pályáik elhelyezkedése sem magyarázható.

Ami még inkább igaz a különböző méretű, alakú, tömegű égitesteire, nagy szilárdságú meteoritjaira, üstököseire. Mert hogyan „csomósodhat” olyan keménnyé a  világűr hidegében valamely kis tömegű vasmeteorit, (amiből megszámlálhatatlanul sok van) hogy sértetlenül kibírja a Földdel történő ütközését?

A rendezett akréciós korongban keringő részecskék találkozásának, belőlük bolygócsírák kialakulásának, növekedésüknek, végül milliárd kilométeres tér anyaga összeszippantásának feltételezése az égimechanika törvényeinek, valamint az árapály energetikai hatásának figyelmen kivűl hagyására utal.

Kérdéses az is hogyan találkozhattak, és egyesülhettek atomjaik szerves, és szervetlen molekulákká, miközben ahhoz olyan koncentrációjukra, hőmérsékletükre, és mechanizmusra volt szükség, ami a hideg protoplanetáris korong vélelmezett bolygócsíráiban, szórványos ütközések során nem állhatott elő!

Egyébként kérdéses maguknak a bolygócsíráknak az ütközéses keletkezése is, aminek valószínűsége valamely rendezett protoplanetáris korongban igen csekély. Ezt bizonyítják a gázbolygó gyűrűk, melyek holdjaik árapály törésekor keletkeztek, melyekben azonban újabb bolygócsírák, vagy még inkább – holdak képződése „lágy ütközésük” által századok alatt sem igazolt.

A gondolat pedig, hogy a hasonló képződmények száz- ezer millió kilométeres terek anyagát összegyűjtve gáz, vagy szilárd bolygókká alakuljanak, égimechanikai paradoxon…

Habár a Nap akréciós korongjában történő bolygó csomósodási elmélet könnyen képzelhető, és elfogadtatható, azonban semmivel alá nem támasztható, stacioner világképet sugalló hipotézis. Amivel a Naprendszer dinamikus történései, a bolygópályák változásai, még inkább a megszámlálhatatlanul sok kisméretű szilárd testeinek (üstökösök, meteorok) keletkezése nem magyarázható.

Létezése ma már anakronizmus, ami akadályozza, illetve nem megfelelő irányba tereli az elméleti csillagászatot, és bizonyos tekintetben a fizikát is. Melyek a mai napig nem alakítottak ki alkalmas árapály energetikai modellt, amivel pedig az Univerzum számos történése (beleértve a műholdak, űrszondák pályaperturbációit [5]…. [11]) iinkább magyarázható, mint pl. a sötét anyaggal.

 

4.2 A Naprendszer szilárd testeinek kondenzációs keletkezési elmélete.

A Naprendszer szilárd testeinek kialakulásához szükséges feltételek (hőmérséklet, atomi koncentráció, keveredés) az elmélet szerint egyedül a Nap fúziós energiatermelésének kezdeti, még instacioner szakaszában, a belőle kiszakadó, tőle nagy kezdősebességgel távolodó, plazma atmoszférájú gázbolygókban lehettek csak meg!

Kiszakadásuk helye, és időpontja határozta meg kezdő sebességüket, forgási impulzusukat, hőmérsékletüket, összetételüket,- a Naprendszer összes szilárd objektuma az ő útjuk során, gyorsan hűlő atmoszférájukból kondenzálódhatott ki (a Naprendszer kondenzációs keletkezési elmélete).

A Naprendszert alkotó gázfelhő 5 Mrd éve még sokkal közelebb keringhetett a galaxis maghoz- jelenlegi távolságát az árapály alakította.

A gyorsuló forgású Nap (kezdő periódusideje ~2-3 óra) árapálya lefékezte a gázfelhő összehúzódását, külső rétegei ledobásával növelte akréciós korongját. Amelyet azonban az akkor még közeli szinkron pályája gyorsabban felhígíthatott (szertefújt), mint mielőtt benne bármely bolygócsíra kialakulhatott volna! (A szinkron pálya alatt keringő testek zuhannak, a távolabbiak pedig távolodnak, lásd pl. Hold).

A Naprendszer bolygói, és egyéb szilárdtestei tehát nem alakulhattak ki valamiféle protoplanetáris korongban- arra mindaddig várni kellett,, amíg nem teremtődtek meg a Nap fúziójához szükséges feltételek.

Melyek elsőként a Nap felhevült magjában alakultak ki, extrém hőmérséklet, és nyomásnövekedést okozva, melyek levezetéséhez a keletkező lökéshullámok sebessége nem volt elegendő.

Az általuk, és az ugyancsak nagyon intenzív magneto- hidrodinamikus áramlások okozta erők indíthatták útjukra (kezdetben közvetlenül a Nap magjából) a gázbolygókat, legyőzve annak a felületinél sokkal nagyobb vonzását, és megőrízve forgási impulzusukat.

Feltételezhető, hogy a legelső, a legnagyobb tömegű (feltételesen Anonymus 1 elnevezésű) gázbolygó. ellenhatása lökte ki a Napot az Orion kar belsejéből, fordította el tengelyét, és indította el a galaktika fősíkja körüli oszcillációját, míg önmaga a Naprendszerből is eltávozott.

Útjának elsőként kondenzálódó szilárd teste talán éppen a nemrégiben „kisbolygóvá” visszaminősített Plútó lehetett. A gázbolygó atmoszférájának külső rétege annak kezdő pályája előtt hűlt le annyira, hogy belőle nehéz atomok, vegyületek képződhessenek, és térfogatuk ugrásszerű csökkenése miatt gyorsan forgó, később megszilárduló gáz-olvadék elegyként Nap körüli pályára álljanak.

Távolodása során, atmoszférájának további lehűlése miatt előbb a vízjég, majd a metán holdjaik alakultak ki, és álltak pályára vagy a Nap, vagy szülő gázbolygójuk körül.

Ugyanez történhetett az Anonymus 2 (melyből a Kuiper ővi égitestek kondenzálódhattak), és a szilárd belső bolygókat létrehozó négy ismert gázbolygó útja során.

Mert miután az akréciós korongot a gyorsan forgó Nap árapálya szétoszlatta, egyedül a belőle kiszakadó, nagysebességű gázbolygók gyorsan hűlő atmoszférája teríthette be a Naprendszert nehéz elemekből, vízjégből, metánból álló szilárd testekkel- bolygókkal, holdakkal, üstökösökkel, meteorokkal, porokkal és gázokkal, miközben saját forgássebessége és impulzusmomentuma töredékére (~1/200) csökkent.

A létrejövő égitestek alakját tömegük is befolyásolta.

  • A nagyobb tömegűek (bolygók, holdak) mérsékelt ütemű kihűlése sűrűség szerinti szedimentációt, gömbformát tett lehetővé. Lehűlésük, vegyi reakciók azonban nagyságrendi térfogatcsökkenésüket, és forgássebességük növekedését okozták Emiatt a gázbolygó atmoszférájából kilépve, és ugrásszerűen lehűlve, azonban még mindig olvadék állapotukban hamarosan részekre szakadtak, melyek a szituációtól függően (szinkron pályáikon kívül) egymástól lassan távolodtak, vagy közeledtek. Ez történhetett a Föld- Hold, Mars –Phobos’Deimos, Plútó- Charon és még számos bolygó és hold esetében
  • A közbenső méretű (néhány km-es) testek esetében azonban ezt a folyamatot a gyorsabb lehűlésük miatt kialakuló kölcsönhatások fékezték, sőt félúton le is állíthatták, a tárgyi üstököséhez hasonló formát hozva létre.
  • Kisebb tömegű (kg) szilárd testek, meteorok, porok is keletkezhettek ugyanígy, azonban a gázbolygó forró atmoszférájából kilépve azonnal le is hűltek, amorf formájukat őrizve meg.

Minthogy a 67P üstökös valószínűsíthetően a Kuiper övből indult, feltételezhető, hogy az ismeretlen Anonymus 2 külső atmoszférájában kondenzálódott, s így annak kémiai összetételét, és egyéb jellemzőit képviseli. Viszonylag kis tömege miatt a lehűlése olyan gyors lehetett, hogy pórusai még a gáz/olvadék összetevőinek szétválása előtt bezáródtak, anyagának kúszása a nyakban lefékeződött. Ami egyébként az adott esetben a kiinduló olvadéktömb már kis mértékben szedimentálódott, a tömbökétől eltérő anyagú, nagyobb sűrűségű magjaként képzelhető. A probléma lényegét tekintve elhanyagolható, hogy teljes különválásuk rövid időre és távolságban megtörtént, vagy sem? A nyaki részen látható repedés jelenleg mindkét lehetőséget igazolhatná, eldöntéséhez további vizsgálatok szükségesek.

 

5.  Összefoglalás

A Naprendszer jelenlegi állapota, történései és jelenségei nem magyarázhatók az elfogadott protoplanetáris akréciós korongból történő csomósodás elméletével. Ami mindig bebizonyosodik, amikor az észlelő csillagászat és űrhajózás gyors fejlődése során újabb problémák, kérdések merülnek fel.

A vizsgált, furcsa alakú, nagy porozitású 67P üstökös formálódása nem történhetett sem csomósodás, sem ütközés hatására. Ilyen szerkezetek kialakulása a nehéz elemek, vegyületeik olvadásinál nagyobb hőmérséklete, gázok jelenléte, és megfelelő egyéb feltételei esetén valószínűbb. Mely feltételeket a Naprendszer szilárd testeinek kondenzációs keletkezési elmélete követi, mivel kiindulásául a Nap fúziójának kezdeti, instacioner állapotában a belsejéből kiszakadó nagyhőmérsékletű elsődleges gázbolygók szolgálnak.

Amelyek útjuk során lehűlve légkörükből másodlagos (harmadlagos, stb.) égitestek kondenzációját, és a Nap (pl. belső szilárd bolygók), vagy önmaguk körüli ( gázbolygó holdak) pályára állását tették lehetővé.

Így a Naprendszer elsődleges testeinek (a Nap „elsőszülötteinek”) kizárólag a gázbolygók tekinthetők, melyekhez azonban a vizsgálat szerint még legalább két ismeretlent is (Anonymus- 1; 2) hozzá kell számolni.

A tárgyi üstökös ugyanis nem kondenzálódhatott egyik ismert gázbolygó atmoszférájából sem. Ahhoz feltételezni kell egy olyan távoli, az ekliptika síkjához közelebbi, nagy periódusidejű gázbolygó (Anonymus-2) létezését, ami a Kuiper őv összes többi másodlagos (harmadlagos stb.) képződményeit is kondenzációjuk útján létrehozhatta, melyek közül idővel a 67P üstökös a belső Naprendszer felé sodródott.

Különleges alakja szülő gázbolygójából való kilépésekor formálódhatott, amikor porózus szerkezete kialakult, és felpörgése miatti szakadása a gyors lehűlés hamar miatt lefékeződött.

Az ismertetett elméletet szerző árapály energetikai vizsgálatai, és számításai igazolják. Minthogy azonban az összeegyeztethetetlen a jelenleg elfogadottal: az égitestek protoplanetáris korongban történő csomósodásával, igazolására további vizsgálatok szükségesek.

6.  Irodalomjegyzék

[1] Tóth Imre: „Így alakulhatott ki a Rosetta „gumikacsa” üstököse” Csillagászat.hu Csillagászati Hirportál (2015.június.26)

[2] WIKIPÉDIA Rosetta (űrszonda)

[3] Tóth Imre: Kettős üstökösmag: izgalmas célpont a Rosetta leszállóegységnek Csillagászat.hu Csillagászati Hirportál 2014.július.20

[4] KovácsJózsef: Újabb hideg barna törpét fedeztek fel a Nap közelében Csillagászat.hu Csillagászati Hirportál 2014.április 28.

[5]. Forrai György:l Űrszondák flyby anomáliái www.megismerhetetlen.com 2.2 kötet 2012

[6]. Forrai György:l Galaxisok peremén (általános árapály, vagy sötét anyag) www.megismerhetetlen.com 2.5 kötet 2012

[7]. Forrai György: Hubble- törvény- mint az általános árapály következménye www.megismerhetetlen.com 2.6 kötet 2012

[8]. Forrai György:l A Naprendszer kronológiája 1; 2 rész www.megismerhetetlen.com 2.7; 2.8 kötetek 2012

[9] Forrai György: A visszatérő PROGRESS- 27-M űrhajó nagytengely forgásának méréses vizsgálata. www.megismerhetetlen.com

2.8 kötet 2015

[10] Forrai György: A MASAT-1 árapály süllyedése www.megismerheto.tk 3.1 kötet 2015

[11] Forrai György: Földközeli műholdak árapály süllyedése 2012.02.13-i ESA program összehasonlító vizsgálata www.megismerheto.tk

3.2 kötet 2015