1. Kötet: Saját verseim

Álmomban!

Álmomban fényről álmodok,
Hogy fénysugárként nyargalok
légüres űrben...bohó dolog!

Bámulnak reám a csillagok
Vissza reájuk bámulok-
Aprón is mily hatalmasok!

Én meg, bolyongó fény-atom,
Fényem csak tőlük kaphatom,
S így tán- tovább sem adhatom?

Köröttem hiába fény és árny
Társam végül is- csak magány-
Unalmas így nagyon…

Magamat nem látom magamból át,
Körömben sem érzek energiát,
Lehet, hogy engem se, más se lát?

Létem csak azáltal érzékelem
Hogy áramlik bennem az érzelem
De lehet, hogy azt is- csak képzelem?

Az érzelem hullámként ringat el,
Most mélybe húz, majd felemel
Jó az nekem, hogy játszik velem?

Fénylelkem, a forró- jéghidegre hűl,
Rémülten dermedek, - míg újra,
Langy meleget fúva -átölel az űr.

Janus - kétarcú a természetem
De hiába látó a tekintetem
Fényutam mégsem veszélytele
n -

- Pályámon áttetsző üveghegyek
Egyszer netán még nekik megyek!
S akkor ott nyilván - jaj- megtörök...

És szétgurulnak kis üvegrögök
Meg színes, szivárványfény körök
Ha megtörök…

...Évek, századok múlnak el,
S köreim messze- távol járnak,
Vajon egymásra vissza találnak?

Kvarkok, mű-mezon, pozitron
Proton, elektron, neutron,
Részecskékből főzött atom...
...Magam hogy újra alkotom,
Összegyűjtve teleszkópon-
Mulatságos a gondolat!

Jön majd talán egy lobbanás,
Milliárd napfényű villanás,
A vénülő Kozmosz alkonyán…
…A születő új Világ hajnalán,
Az örökkön-örökké élő FÉNY-
Benne a kerengő sok kis lény

S - közöttük- álmodva – újra- ÉN?