3. Rész: Áramlástan

Kezdetben volt az áramlástan...

Legalább is az volt az első témakör, ami már az egyetemi éveiben lebilincselte a szerző képzeletét. Hogy majd "alkalmazott kutatóintézeti alkalmazottként" (az is már régen megszűnt...) élhessen ennek a hajlandóságának: mérőstandot tervezhessen, helyszíni és laboratóriumi méréseket végezhessen, és azok eredményeit feldolgozza. Az egyidejű kényszeráramlásról szóló kéziratának termóviziós felvételei is az akkori radiátor- áramlási mérések során készültek. Akkor vált elemi késztetésévé a dolgok megértésének, a valóság megismerésének az igénye. Hogy a kényszer, és a szabadság általánosabb értelmezésén is elgondolkozzon.

Az egyidejű kényszer és szabadáramlás, amelynek összetevőiről szélsőségesen, külön szoktunk beszélni, valójában a leggyakoribb, és legbonyolultabb áramlási forma. Számtalan megnyilvánulása közül a szerző figyelmét leginkább az általa "önfenntartónak" nevezett áramlások kötik le, amelyek széles skáláját a mezei és a marsi porcicáktól kezdve a pusztító tornádókban és ciklonokban, netán a gázbolygók, csillagok örvényléseiben véli megtalálni.

Talán sikerül majd erről is írnia egyszer, arra gondolva, hogy azok haszontalan, pusztító energiája- amely azonban képes szembeszállni az oly könyörtelen entrópiával is- egyszer majd valahogyan megszelidíthető? Mert az nem lehetetlen, az emberek- pl. a naptornyok megálmodói már ilyesmin gondolkodnak...